T�l Sok Id�…

M�lt, Jelen, �s J�v�… Egyazon fogalom. M�ltad meghat�rozza Jelened, Jelened meghat�rozza J�v�d. Senki nem tud �lni ezek n�lk�l. H�rom l�tfontoss�g� dolog, mely n�lk�l �let nem l�tezne. Csak a Semmiben keringen�nk, k�rbe-k�rbe, nem l�tezne Id� �s T�r. Meg�llna minden, �r�kk� l�tezn�nk a nagy Semmiben…

A padl�sszoba dohos, �s porlepte dobozai, l�d�i k�zt, egy nagy faasztal �llt a Hold k�ken dereng� f�ny�ben. Faragott, �si jelek d�sz�tett�k, magukban hordozt�k az �let igazs�g�t, hazugs�g�t. K�z�tt�k mag�nyosan �llt a Krist�lyg�mb, M�lt �s Jelen, Jelen �s J�v� tud�ja. Kavarg� f�stje elb�d�totta az elm�t, csak a hozz��rt� ismerhette meg titkait, a Tudatlan elme mit sem �rt tudom�ny�b�l. Mellette egy s�t�t �rny t�rdepelt a porban. Hossz� k�penye, mint a fekete felleg, �gy borult test�re. A csuklya �rny�k�ban, mint k�t apr� smaragd, �gy villant meg szeme a holdf�nyben. Az asztalra k�ny�k�lt, a r�n�k hagyta helyekre, k�t kez�t im�ra emelte.

- Mutasd a M�ltat, G�mb! – Hangja pengek�nt hatolt �t az �jszakai csenden. Hideg, m�gis l�gy, kegyetlen, m�gis j�mbor. Mint a t�li �jszaka, mely fagyos k�peny�vel bor�tja a t�jat, a kandall� t�ze m�gis meleg�t.

A G�mb f�stje gyorsabb iramban kavargott, r�g elfeledett k�pek, hangok t�lt�tt�k be a padl�sszob�t. Sikolyok �s kacajok, �ljenz�s �s gy�sz, k�jes s�hajok, s haragos ki�lt�sok… Esem�nyek a m�ltb�l, melyek �r�kre megv�ltoztatj�k az �letet. De egyik sem volt olyan jelent�s�gteljes, mint az, mely felsz�nre ker�lt a gomolyb�l…

„A csatatereken mas�roznak a katon�k. Menet�k egyenletes, ritmusuk t�rhetetlen. Egym�s fel� k�zelednek kivont p�lc�kkal a F�ny �s az �rny emberei. Az �j fekete lepelk�nt borul r�juk, bebor�tva mindent. �hes farkasok von�tanak, pat�k dobognak, s�rk�nyok �v�ltenek, �ri�sok l�pteit�l remeg a f�ld.

�sszecsap, a F�ny �s az �rny, ki�lt�sok, var�zsszavak hangj�t hozza a sz�l. K�t ember l�pked nyugodtan a harcosok k�z�tt. Tekintet�ket egym�sra szegezik, figyelik a m�sik minden mozdulat�t. �sszeforr a k�t szemp�r, a z�ld �s v�r�s. Egyszerre emelik p�lc�jukat, egyszerre ki�ltj�k a var�zsig�t.

Hirtelen r�nt�s, ki�lt�s, z�ld f�ny suhan el a feje felett, �s a k�vetkez� pillanatban a f�ld�n tal�lja mag�t. Mellette is fekszik egy ember, kicsavarodott p�zban. Sz�rke szemei �resen merednek a semmibe. �t nem ker�lte el az �tok. A m�sik f�l� hajol, remegve figyeli halott kedvese arc�t, kez�vel lassan v�gigsim�t rajta. K�nnyek csorognak v�gig arc�n, apr� patakokk�nt, hogy azt�n krist�lytiszta t�k�nt gy�ljenek �ssze a f�ld�n.

A harc k�m�letlen folyt tov�bb. �ldozatok hullottak t�rdre, gy�ztesek ki�lt�sa vegy�lt a hal�lh�rg�sekbe…”

A t�rdepl�nek megremegett a keze. Szem�b�l egy k�nnycsepp indult �tnak. F�jdalmas eml�kek. Majdnem elvesztette. Az elveszt�s f�jdalma, m�g ha csak n�h�ny pillanatig tart, akkor is iszony� k�nnal j�r. Lelked kiszakad hely�r�l, kong� �ress�g marad ut�na, mindent felem�szt� f�jdalom. Tekintete a t�volba r�vedt.

- Folytassam, Gazd�m? – hallatszott egy f�ld�nt�li hang. A padl�s minden zug�b�l sz�lt, a sarkokb�l, a l�d�kb�l, a dobozokb�l. Halk, m�gis j�l hallhat�, hat�rozott, m�gis f�l�nk. Remeg�s futott v�gig szob�n, a leveg� vibr�lt.

- Folytasd! – sz�lt v�ratlanul hat�rozottan a t�rdepl� f�rfi.

„… Elveszt�s �s Hal�l. Sz�rny sz� mindkett�, tal�n a legsz�rny�bb az eg�sz f�ldkereks�gen. �m mikor hom�lyos tekintettel k�rben�zett a harct�ren, l�thatta, az � �tka is c�lba tal�lt. A S�t�t Nagy�r a f�ldre rogyott, teste remegni kezdett. B�re, csontjai t�zbe borultak, hamvait a sz�l felkapta, elter�tette a harcmez�n. Ebben a percben sok ezer torokb�l t�rt fel ki�lt�s. N�hol diadalittas, m�sutt f�jdalmas. Beteljes�lt a V�gzete.

�m ezt a fi�t m�r nem �rdekelte, hogy legy�zte mindenid�k legveszedelmesebb, legkegyetlenebb m�gus�t. R�borult halott kedvese test�re, �s zokogni kezdett. Senki, �s semmi nem tudta vigasztalni. A napf�ny sz�les cs�kokban �radt le a tova�sz� felh�k k�z�tt, mintha az angyalok sz�rn�k �ld�sukat a mennyb�l. De ezt a fi�t m�r ez sem �rdekelte.

- K�rlek, ne hagyj el! – suttogta elhal�an. – Draco, ne hagyj egyed�l! Velem kell maradnod! Sz�ks�gem van r�d, �rted?!

- Harry… - hallott a h�ta m�g�tt egy kedves, n�i hangot, majd ezzel egy id�ben egy puha, meleg kezet �rzett reszket� v�llain. – Hagyd, Harry! M�r nem tehetsz �rte semmit!

- Nem, nem, NEM!! – ord�totta a fi�. – Nem halhat meg!

- Harry…

- NEM GINNY!!! NEM HALHAT MEG! SZERETEM, NEM �RTED??

Sok dolog t�rt�nt egyszerre. A mennyb�l j�v� f�ny bebor�totta �ket, a Harry lelk�ben l�v� �ress�get m�gsem tudta kit�lteni. A f�nyess�g feler�s�d�tt, beragyogta a csatateret. A f�ld�n fekv� testek vil�goss�got �rasztottak, f�ld�nt�li f�nyt, mely egyszerre volt meleg �s hideg. A t�l�l�k csod�lkozva figyelt�k a nem mindennapi jelens�get. Emberek mozdultak meg, kiket nemr�g meg halottnak hittek. Visszahozta a Hal�lb�l �ket egy sz�, melynek hatalmas ereje van, ha a megfelel� pillanatban mondj�k ki.

Draco egy nagy h�rg�ssel kapkodott leveg� ut�n, sz�rke szemeivel szapor�n pislogott. Megpr�b�lt f�l�lni, de az oldal�ba nyilall� f�jdalom meg�ll�sra k�sztette.

Harry soha el nem m�l� d�bbenettel figyelte nemr�g m�g halott kedves�t. �r�mk�nnyekkel k�szk�dve vetette mag�t a nyak�ba, k�ts�gbeesetten kapaszkodott bel�, ami azt egy f�jdalmas ny�g�sre k�sztette. De ebben a pillanatban most az sem �rdekelte. A sz�ke sr�c is �gy kapaszkodott bel�, mint egy fuldokl� a ny�lt tengeren. Harry a kezei k�z� fogta Draco arc�t, �s megcs�kolta. Gyeng�d, m�gis szenved�lyes.

�jj�sz�let�s, �s szerelem… Gy�ny�r� szavak…”

A G�mb f�stje szel�den kavargott tov�bb, a M�lt k�pei al�mer�ltek. A M�lt… f�jdalmas �s zord. Sokan �lnek �rny�k�ban, soha nem szabadulva t�le. K�s�rti �ket, a nyomukban j�r.

Az �rny felkelt a f�ldr�l, �s k�rben�zett a szob�ban. A romos falak, a poros padl�, a kacatok alatt roskadoz� polcok, �s dobozok… Mind eml�kek. K�t ember eml�kei, kiket nagyon szeretett, b�r nem is ismerte �ket. R�gi k�pek, melyekr�l mosolyogva integetnek, nem is sejtve, milyen sz�rny� a v�g. A Sors kisz�m�thatatlan utakat ad nek�nk, melyeket be kell j�rnunk, meg kell ismern�nk ahhoz, hogy meg�rts�k mibenl�t�ket.

A f�rfi megint az asztalhoz l�pett.

- Mutasd a Jelent, G�mb!

Ebben a pillanatban egy m�sik f�rfi j�tt fel a l�pcs�n. Most ott �llt az ajt�ban, tekintet�t a csukly�sra f�ggesztette. Odal�pett hozz�, �s h�tulr�l �t�lelte. Hozz�simult, mint a macska, mely k�nyeztet�sre v�gyik. A csukly�ba f�rta arc�t, �s halkan megsz�lalt:

- Harry, ideje menn�nk! T�l sok id�t �ldozol a m�ltnak.

A f�rfi b�lintott, k�zen fogta p�rj�t, �s az ajt� fel� h�zta. Ott m�g visszan�zett, m�g egyszer utolj�ra, a G�mb b�san kavarg� f�stj�re, majd �r�kre elhagyta a h�zat.

A Godric’s Hollow-i h�zra ism�t teljes csend borult, ahogy a k�t, egym�s �lel� f�rfi elhagyta… V�gleg…

A r�n�k felragyogtak a faasztalon, ahogy a G�mb f�stje kavargott. M�r nem kellett k�rni. Pontosan tudta, mit kell tennie, m�g ha senki sincs, aki v�gign�zze a bel�le f�lbuk� J�v�t…